Lányok,
nők, asszonyok és még a férfiak egy része is – mind reménykedünk benne, hogy a
legváratlanabb pillanatban belibben az életünk kapuján az Igazi, aki
tökéletesen megfelel minden elvárásunknak, akivel ezután az élet egy mosolygós szörfölés
lesz a szélben. Az emberek másik része pedig már olyannyira kiábrándult eme
fantáziából, hogy már annak is örül, ha egyáltalán talál maga mellé valakit. A
kiábrándultak nagyobb csoportja pedig kb. 10 éve elkötelezte magát valaki olyan
mellett, aki nem az „Igazija”, így fejét lehajtva, megalkuvón megelégszik a
jelennel, aztán pedig bedobja az aduászt: „Ez így normális, a szerelemből
később szeretet (vagy – ne adja Ég: tisztelet) lesz.” Nem is lenne ezzel gond,
ha ez a szeretet maximális boldogságot idézne az ember életébe – de erről majd
később.
És
igen, létezik még egy csoport, akik már megtalálták a „Nagy Ő”-t… vagy egészen
pontosan megteremtették azt. Nem, nem arra gondolok, hogy jött egy papucssrác
vagy papucslány, akit kedvükre formálhattak, hanem ők rájöttek valamire.
Mégpedig arra, hogy a „Nagy Ő” nem létezik, legalábbis nem eredendően. De akkor
hogy is van ez?
A
Földön él néhány olyan ember, aki a lelki társunk lehetne, ebből párral
találkozunk is, és 1-2-ben még a lehetőséget is felismerjük, ha elég nyitottak
vagyunk. Csakhogy a velük kialakított párkapcsolat sem folyton a szárnyalásról
szól, hanem ugyanúgy tele van kihívással, feladattal, de egy erős kötelék,
amely eredendően köztünk van, segíthet megbirkózni ezekkel. Szóval, kedves Olvasó, ahogy Popper Péter is
mondotta, az, hogy valaki megleli-e az Igazit, az a befektetett energián, MUNKÁN
múlik. Ha találunk magunk mellé valakit, akit tudunk szeretni, akivel jól
érezzük magunkat, aki a lelki társunk, azzal közösen belevághatunk egy hatalmas
projektbe. Ez arról szól, hogy mennyire vagyunk türelmesek, mennyire tudunk
önzetlenek vagy épp toleránsak lenni, mennyit áldozunk fel, mennyit vagyunk hajlandóak
változtatni önmagunkon vagy a szokásainkon – de mind a két fél ám(!!!), mert
különben csak a kényelmesre taposott papucs történetét filmesítjük meg a
valóság mozivásznán. De ha a projekt valóban sikeres, az abból látszik, hogy 40
év házasság után boldogan, szerelmes pillantásokkal méregetjük a mellettünk
ülő, „tökéletes” embert, az Igazit, akiről mindig is álmodtunk. És
szerencsésnek érezzük magunkat, hogy megleltük a hőn áhított Nagy Ő-t. Ez az
állapot pedig tagadhatatlanul létezik, és észre sem vesszük, hogy ma
szerelmesebbek vagyunk, mint valaha. És miért? Mert együtt küzdöttünk azért,
hogy megleljük, MEGTEREMTSÜK MI MAGUNK az Igaz Szerelmet, és ez a küzdelem
összeköt és összekovácsol a végtelenségig.
Az Igaz szerelem misztériuma folytatódik...
Krasznai Virág
No comments:
Post a Comment