I. Tájékozódási Verseny Bécsben

A Minden ami túra csoport életre hívójával, Dévényi Péterrel egy borozgatós-sakkozós este megálmodtuk ennek a programnak az ötletét és rá egy hétre meg is szerveztük! Amikor a gondolatot tett követi… ennek az iskola példája eme verseny. Mellénk társult még két cimboránk, és így négyen vezényeltük le az I. Tájékozódási versenyt.

Az ötlet onnan jött, hogy Peti megcsinált egy éjjeli tájékozódási versenyt pár napja az ominózus ötlet megfoganása előtt, én meg aznap beszélgettem egy barátommal a Lainzer Tiergarten-ről, a többi meg már történelem, összeállt az ötlet. Ha adva van egy ilyen helyszín, mint ez a nyitott állatpark, buták vagyunk, ha nem használjuk ki! Eggyel überelni szerettük volna a sima mezei túrák programját ezzel az ötlettel a csoport tagjai számára. Ment a piackutatás a csoportunkban, hogy van-e egyáltalán igény egy ilyen versenyre, és mint a visszajelzések azt mutatták, hogy IGEN, bele is vágtunk a szervezésbe. Mentek a levelek, a brainstorm-ing, egyeztetések egymás között. Támogatónk is akadt, így az össze résztvevőnket tudtuk jelképesen jutalmazni. Ezúton köszönjük a támogatóknak, név szerint, Giro Kávézónak, az Ilona Stüberl étteremnek, a Made in Hungary egyesületnek a felajánlásokat

A verseny napján az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de a Minden ami túra csoportban hobbyként: (milyen meglepő) túrázással, falmászással, hegymászással foglalkozó emberkék vannak,  akik kis esőtől nem riadtak meg… így 14-en össze gyűltek a részt vevők (akiknek a fele lány volt!), akiket 3 csapatba szét is tudtunk válogatni. Geocaching szerű kincseket kellett megtalálniuk, egyes pontokon ügyességi, logikai, csapat feladatokat kellett csinálniuk. Közben bolyongtak a Tiergarten-ben, aki nem ismerte még most felfedezhette magának.

Mi szervezők, a barátaim nevében is nyilatkozhatok rettentően jól éreztük magunkat, és a csapatok részéről is pozitív visszajelzéseket kaptunk. Amiatt gondoltam fontosnak írni, erről a programról:

- Mert sajna egy egyetemista sem volt (biztos buli volt előző nap, vagy papírkutyák az egyetemisták az eső miatt?? – persze hogy nem… ugye?)

- Low Budget-ből, kreatívan, időt, energiát nem kímélve lehet izgalmas dolgokat összehozni, …és lehet lesz is ennek folytatása??????!!!

Bárkinek van kérdése, szívesen válaszolok rá; email címem: poison888@gmail.com vagy meglepő módon (mint mindenki más is) facebook-on is megtalálható vagyok. 

Méreg Attila

Már harmadik éve avatjuk a gólyákat Bécsben is

Az idei gólyaavatót a Magyar Diákok Egyesülete közösen szervezte a másik bécsi diákszervezettel, az At4Hu-val, annak reményében, hogy a lehető legtöbb magyar gólyát hozzuk össze egy közös bemutatkozó bulira. Ez nem kis meglepetésünkre így is történt, mintegy 110 újonc gyűlt össze az első nap a jobbnál jobb feladatokra várva. Mivel nem ismert még mindenki mindenkit, a csoportokba való beosztás után kezdődtek az ismerkedős játékok. A hangulat gyorsan feloldódott és egymás után következtek a kihívások. A tizenkét csapat állatfajok szerint volt beosztva, melyeknek hangját hangosan kiadva tudatták a többiekkel, hogy ki hova tartozik. Természetesen az est végére az állatok hangján kívül a csapatok saját énekhangjukat is bemutathatták többieknek, inkább kevesebb, mint több tiszta hanggal. 

A nyitónapot egy rövid buli zárta, ugyanis szombaton egész nap a városban kószálva folytatódott a megmérettetés.

Reggel tíz órakor kezdődött a harc a pontokért. A belváros főbb nevezetességeinél hat darab megállót terveztünk az elsőéveseknek. Számításunkat keresztül húzva a csapatok hamarabb végeztek a tervezettnél, ezért néhány közös ráadásfeladat várt rájuk a Prater parkjában. Késő délután mindenki fáradtan tért vissza a terembe, ahol finom meleg vacsora állt a terítéken. Az eredményhirdetés és egy hangyányi sminkszünet után kezdetét vette a Semester Opening Party, melyre nem csak a gólyák, hanem mindenki, akinek kedve támadt megismerkedni az újdonsült diákokkal, hivatalos volt. A terem apránként megtelt, a szokásos jó hangulat és a jó zenék sem maradtak el.

Annak ellenére, hogy péntek délután alig ismert valaki valakit, szombat éjjel már nagyon jó ismerősökként, barátokként tértek haza az ifjak kipihenni a hétvége fáradalmait. Véleményem szerint ez a Gólyaavatók célja, amit nekünk sikerült is elérni. Örülök, hogy a részese lehettem ennek a hétvégének és remélem, hogy az „újak” közül is kedvet kapott valaki ahhoz, hogy hasonlót tegyen a jövőben.

 Képek az esemény oldalán találhatók: https://www.facebook.com/events/308264762649286/?ref_dashboard_filter=calendar ill. a két egyesület honlapján: http://mde.hu/, http://at4.hu/?q=hu

Az alábbi kérdöív kitöltésével pedig véleményt nyilváníthasz és hozzájárulhatsz a bécsi magyar közösség együttmüködéséhez. 

https://docs.google.com/forms/d/1tPnq0vvngv-cy3lfiabFaixH5chxtHQ4MLwDKlCpD78/viewform

                                                                                                                  Tóth Gábor

                                                                                                                        MDE alelnök

Rund Um Wien

Kedves cimborám beszélt erről a túravonalról; ami engem, mint természet és kihívásokat szerető emberkét megfogott. Két hete el is kezdtem, eme 120 km-es bécsi kört. Egyben szerettem volna megcsinálni, „nagyobb táskával és sátorral a hátamon, akkor essünk neki felfogásban” ezt a mókásságot. Kettő nap alatt a felét sikerült is teljesítenem, de megsérült a szemem, így abba kellett hagynom a túrámat, de a héten sikerült a másik felét is megcsinálnom.

Egy kemény túrának írnám le, ha az ember egyben szeretné a kört végig csinálni. Nem muszáj, ilyen felfogásban haladni, kisebb etapokban is teljesíthető. Ahol befejezed az aktuális túrádat könnyen vissza lehet jutni a városba tömeg közlekedve vagy sétálva is. Jó leírást, pecsételő füzetet be lehet szerezni a Rathaus-ban, ami nagy segítség a természetben kóvájgáskor. A térképpel annyira nem voltam megelégedve: a városon belül igen keresgélni kellett a jelzéseket. Többször józan paraszti ésszel, körülbelül erre kell menni gondolattal vezérelve haladtam a kerületekben. Buta fejjel, az iránytű applikáció nem volt a telefonomon és nem vittem sima mezei iránytűt magammal, ami hasznos lett volna a második éjjeli szakaszon (12 órakor kezdtem el, és tisztában voltam vele, hogy belenyúlok az éjszakába, de hogy ennyire arra nem számítottam; másnap reggel 7-re végeztem). Mikor megkérdeztem az utca emberét, kétszer is rossz útba igazítást kaptam, ez is megnövelte a 60 km-es távomat. Hajnalban már én se voltam a toppon és volt félre menés ennek köszönhetően, így a tervezett helyett 80 km lett a vége. Nem bántam, mert ezt a túrát amúgy is felkészülésnek szántam az Iszinik 100-ra (ez a fordítottja a Kinizsi 100-nak, ahogy a neve is mutatja). Ez az én verzióm, nem kell másoknak is így végig járniuk. mint írtam, szeretem magasra rakni a lécet, de kényelmes tempóban is nagyon élvezhető a túra.

Első rész: 1. nap: Heiligenstadt - Pirersdorf Natural Park

2. Nap: Pirersdorf Natural Park - Erholungsgebiet Laar Wald

Második rész: 1. nap: Erholungsgebiet Laar Wald – Heiligenstadt

Az első rész sokkal szebb, a legtöbb rész erdőben halad, igaz sok a le-fel rész benne.

A második rész sík és főleg városban vezet.

Mindenkinek tudom ajánlani, aki szeretné így is megismerni a várost ahol él! Általános - jó fizikummal élvezhető kis kirándulásokat lehet csinálni az osztrák főváros körül.

Bárkinek van kérdése, szívesen válaszolok rá; email címem: poison888@gmail.com vagy meglepő módon (mint mindenki más is) facebook-on is megtalálható vagyok. 

Méreg Attila

Laser-Tag! A játék!

„Go-go-go-go!” 26,25,24,23… az igazi játszma még nem kezdődött el, de a tűzharc megkezdéséig tartó 30 másodperc sebesen pörög visszafelé és fegyvered pirosan villogó vértedhez szorítva lélek vesztve rohansz, hogy biztonságos fedezéket találj magadnak, amely fontossága megpecsételheti az egész játékmeneted.  …3,2,1 „Go!” 

Elkezdődött!  Csend, a feszültég szinte tapintható a levegőben, a pályán senkit sem lehet látni, sikerült mindenkinek fedezékbe vonulnia. Koromsötétség vesz körül, majd hirtelen felvillannak a fények, beindul a lüktető zene, érzed, hogy a pulzus számod átveszi a zene dübörgő ritmusát, fegyvered kézhez kapod, az ujjaid pattanásig feszülnek a ravaszon, s csak a megfelelő pillanatra vársz, hogy meghúzd. És akkor bevillan a kékfény, az ujjaid reflexszerűen megrántod és hallod „Well-done!”… sikerült kilőni az első ellenfelet, de a hajsza csak most kezdődik igazán… a menedéked többé nem biztonságos, hisz a lövésnél nyilvánvalóvá vált kiléted. Pozícióváltásra kényszerülve rohansz a terem túlsó végébe a csúszdák, labdaház és a felfújható gumivárak között szlalomozva, hogy elkerüld az ellenfél célirányított sorozat tüzét, de egyszer csak megszólal a hang „Don’t give up!” Kilőttek, a „halál” 6 másodpercig tart, mellényeden kialszanak a fények és fegyvered harcképtelen, viszont nem állsz meg, mert ez alatt az értékes 6 másodperc alatt eléred az újabb fedezéket, ahonnan újabb tüzet nyithatsz az ellenfélre. A pályán egyre több piros és kék ember mozgolódik, az első perc adta kezdeti védelem felbomlik, a rejtekhelyek mind felfedezni látszódnak és megannyi harcra kész lézerfegyveres oson vagy rohan a pályán, hogy minél több ellenfelet leterítsen. Óvatosan besurransz a hátsó csatatérre és tűz „Well-done!” de a diadalünneplésre nincs idő, rohannod kell tovább, érzed, hogy az ellenség a nyakadban lohol. Felkapaszkodsz a mászóházra… egy emelt, meg még egy… egy akadály, egy boxzsák, háló, zsákutca. Vissza, jobb kanyar,boxzsák és még egy boxzsák! A vadászat kemény! Egy macska-egér harc, amiben a szerepek oda-vissza váltakoznak! A cél, hogy te legyél a vadász és ne a zsákmány… 15 kemény perc küzdés, teljes összpontosítás, de nem félsz! Csak mész előre, nincs megállás, csak akkor nyerhetsz, ha menthetetlenül küzdesz! Még rengeteg „Don’t give up !-ot” és „Well-done!”-t hallasz, míg megszólal a „Gameover!”

A harcnak ekkor vége! Te tudod, hogy mindent megtettél a győzelem érdekében. Tested teljes verejtékben úszik, legalább 2km-t futottál és minden csúszda, játszóház és vár akadályt legyűrtél és számtalan kék játékost „leterítettél”. A játék élménye magáért beszél! Az ellenfelek most már újra barátok és már együtt masíroztok az eredményjelző táblához! Nyertünk! „Well-done!”- kiáltja a piros csapat, majd mindenki a kisbüfé felé veszi az irányt, ahol pótolja a hirtelen energiaveszteséget és rövid élménybeszámolót tart a csatát csak kívülről szemlélőknek. Közben kézhez kapod az pontozó okleveled. A kemény harc eredménye talált lövések vs. téged ért lövések aránya nálam 68-99, ami a 18ból az 5. helyhez volt elég. A cél: fordított arány és az 1. hely!

Találkozunk a következő megméredtetésen a Lasermaxx-Centerben, a Bogi Parkban! Felkészültél?

Kubis Viktória