A
sztori röviden: Django egy rabszolga, akit felszabadít Dr. Schultz, akit az
Oscarral-BAFTAval-Golden Globbal jutalmazott Waltz alakít. Barátság alakul ki
köztük és közösen kezdenek igen aktív fejvadász párost alkotni. Hőseink tervet
eszelnek ki, hogy Django feleségét is felszabadítsák. A nő megmentését Leonardo
DiCaprio karaktere, alias Candy nehezíti meg. Dicaprio játéka és a dialektusa
nagyon erős, karizmatikus, a legjobb mellékszereplő díj jobban kijárt volna
neki, mint Waltznak. Remekül hozza az arisztokrata mini Isten földesurat.
Django szerepébe Jamie Foxx nem sok lehetőséget kapott és a korábban említett
színészek elviszik a hátukon a filmet, amihez még egy tenyérbe mászó Samuel L.
Jackson is társul. Ilyen színészek mellett nem könnyű kitűnni. A hőseinknek
bonyodalmaik akadnak a tervben, de a végére sok vörös patron árán, de meglesz a
happy end. A Dr. Schultz karakterének halála és a benne lévő dühnek a felszínre
törése engem zavart, hiszen így a halálba lökte mind a hármukat. Megértem, hogy
van olyan helyzet, amikor az ember az ösztöneivel nem tud mit kezdeni és
felszínre tör, csak ez a halál értelmetlen és érződik, hogy drámaira akarta
kihozni a szituációt. A polgárháború előtti hangulat bemutatását és a
forgatókönyvet izgalmasabb boncolni. Brutális hely volt a rabszolgatartós
vadnyugat. Mikor az afroamerikaikat kutyába se nézték és úgy bántak velük,
ahogy csak akartak a gazdáik. Csupán 150 éve voltak ilyen állapotok az Atlanti
óceán másik oldalán! Ezt a korszakját az emberiségnek más perspektívából
közelíti meg a saját előadás módjával ez a film. Nyers és húsba maró stílusa
van a sok niggerezéssel, de NEM is szép időszakról van szó, amikor ember és
ember között igen nagy különbség volt. Merész szavakat adott a színészek
szájába a rendező, de mindig az erős szövegeivel építi a karaktereit, amik jól
ábrázolják a személyiségeket az adott filmben. A szituációk, amikbe belekeverednek, és ahogy azt meg kell oldaniuk lélektanilag, felőrli őket és a
kontrollt el is veszítik idővel. Az emberi psziché tud tűrni, de mikor betelik,
a pohár akkor az agresszió utat tud törni magának.
Érdekességnek még annyit, hogy a Django lehet a 2. része egy Trilogiának, amiben
saját értelmezésben nyúl hozzá a történelemhez Tarantino. A Brigantykban
alternatív végkimenetet álmodott meg a 2. világháborúban. Itt egy rabszolga rak
rendet a vadnyugaton. Mind a két filmben a bosszú erős mozgató rugó. Eme
trilógia utolsó része meg fog-e valósulni, azt még homály fedi.
Összegezve: hosszú, egyedi (a sok vértől a végére már parodisztikus) western
história Tarantinosan előadva. Oscarral-BAFTAval-Golden Globbal az eredeti
forgatókönyvért Ő is megkapta a szobrait, amit megértek, de le lehetett volna
faragni a végéből. A Ku Klux Klánosokat kifigurázó jelent remekül sikerült,
oldotta a sok brutalitást, ami a filmben van! A Ponyvaregény és a
Kutyaszorítóban erősebb filmjei, de nehéz lehet az embernek saját magát
felülmúlnia. Szeretni kell a spagetti western hangulatot a filmhez és nem egy
első randis film! Vártam nagyon a filmet, de egy 10-es listán csak 7-est adnék
rá.
Nekem a Western műfaj nem a kedvencem, de
akadnak közte számomra is tetszetős filmek, ezeket jó szívvel ajánlom:
Nincs Bocsánat, Maverick, Börtönvonat Yumába,
Vissza a jövőbe 3. része, A jó, a rossz és a csúf. Érdekességkent meg
végezetül: Will Smith visszautasította Django szerepét, mert ő akart lenni a
főszereplő, ő akarta megölni a rosszfiút (DiCaprio), erre olvasta, hogy Waltz
karaktere ránt rá pisztolyt.
A kész film bejött neki végül. Gondolom rájött,
hogy Waltz csak az első felének a főszereplője, a másodikban már Django.
Az tény, hogy Django karaktere elbujhat a többi
szereplő mögött, de Smith helyett Foxx jobb választás lett.
Kis reklám a hazai moziknak: Otthon Budapesten a
West End-ben nyilt meg az első 4D mozi Európában. Aki arra jár, próbálja ki!
Kicsit borsos 2800 HUF, de biztos érdekes lehet!
Végül pedig egy videoblog kritika a Django-ról:
Írta: Méreg Attila
